Aug. 24-25-én Kovács Péter, a Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Borboly Csaba, a MIÉRT ügyvezető elnöke, valamint Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető alelnöke Debrecen közelében részt vettek a Szabad Demokraták Szövetsége ifjúsági szervezetének, az Új Generációnak a táborában. Kuncze Gábor pártelnök előadást tartott az SZDSZ szerepéről és lehetőségeiről a kormányban. Eörsi Mátyás országgyűlési képviselő az SZDSZ EU-politikájáról beszélt. Gusztos Péter fiatal országgyűlési képviselő és Csőzik László, az Új Generáció elnöke a szervezet jövőjéről, távlati terveiről tartottak előadást. A MIÉRT és az Új Generáció vezetői együttműködési lehetőségekről tárgyaltak. /MIÉRT és RMDSZ vezetők az Új Generáció rendezvényén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./
2004. november 10.
Folyik a nemtelen vita a kettős állampolgárság megadásának kötelezettségét kezdeményező ügydöntő népszavazás dolgában az anyaországban. Hetek óta összehangolt befolyásolási kampány folyik a voksolás lehető kimenetelét illetően: az MSZP–SZDSZ felszólítja a választókat, hogy mondjanak ,,határozott nemet” a kettős állampolgárság ügyére. December 5-e közeledik, s Magyarország mai lakossága vizsgázni fog nemzeti szolidaritásból. Jó lenne, hogy ne Kuncze Gábor, Lendvai Ildikó, Gusztos Péter, Eörsi Mátyás és társai sulykolják bele a magyar agyakba, hogy mi is lenne a követendő magyar út. Avar János, Bolgár György aztán végleg ne! – írta Magyari Lajos, a Háromszék főszerkesztője. /Magyari Lajos: Export-import, magyar módra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 10./
2004. november 30.
A magyarországi baloldal a külhoni magyarok esedékes szavazataitól retteg. Amikor Lendvai Ildikó MSZP-s frakcióvezető leszerencsétlenezi azokat az erdélyi magyarokat, akik közül ő maga is vétetett, talán elfelejti, hogy ezzel megalázza az erdélyieket. A mai magyar kormány székelyföldi elfogadtatásáról nem kell fölméréseket végezni, elég, ha megkérdezik Vass Lajost, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkárát, aki Hiller István megbízásából jött el Sepsiszentgyörgyre. Az egyik tüntető ezt a feliratot tartotta: ,,Hiller elvtárs! Pártotok van, de szívetek nincs; Elek apó-emlékszoba, nem lehet iroda soha, Nem = Trianon.” A tüntetők lenemzetárulózták a budapesti államtitkárt. Nagyszámú ókirálysági csendőr állt a tüntetőkkel szemben, „hogy megvédje a székelytől a magyart. Ide jutottunk a kettős állampolgárság ellen folytatott negatív baloldali kampány miatt.” „Kuncze Gábornak, Lendvai Ildikónak, Gusztos Péternek, Eörsi Mátyásnak, Pető Ivánnak és társainak már nem kell aggódniuk a külhoniak szavazataitól. Mi őket azon a novemberi napon már úgyis leszavaztuk.” /Zonda Attila, Sepsiszentgyörgy (Magyar Demokrata): Nekünk haza nem jutott, csak szülőföld. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./
2005. november 24.
„Az SZDSZ szerint meg kell szüntetni az egyházaknak nyújtott »feudális privilégiumokat« és ennek érdekében felül kell vizsgálni a vatikáni szerződést” – jelentette ki a napokban Gusztos Péter, az SZDSZ, a magyar liberális párt ügyvivője. November 23-án közreadott közös levelében a négy magyarországi történelmi egyház jelezte: szó nincs félreértésről, de ha a Kuncze-levél a Gusztos-kijelentések miatti bocsánatkérés lenne – elfogadják azt. A közös nyilatkozat aláírói – Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, Szebik Imre püspök-elnök a Magyarországi Evangélikus Egyháztól és Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke – hangsúlyozzák: szeretnének kimaradni mindenfajta politikai kampányból. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára kifejtette: alaptalan Gusztos állítása, miszerint az egyházi intézmények másfélszeres támogatásban részesülnek – hiszen ezt a kérdést szakértők bevonásával már korábban tisztázták a minisztériumokkal. „Hogy a helyi önkormányzatoknál az egyházi intézmények adómentességben részesülnek, valóban igaz, de álságos úgy beállítani, mintha ez privilégium lenne, hisz ez más közfeladatokat ellátó intézményeknek, alapítványoknak, sőt pártoknak is járó kedvezmény” – mutatott rá a püspök. Az egyházaknak valós gondot jelent a 2006-os költségvetési tervezet szerinti forráscsökkenés, valamint a szociális törvény tervezett módosítása – amely az ellátórendszer szerkezeti átalakítását célozza. „A két kérdést együtt kell kezelni, mert a szociális területet mindkettő alapjaiban fogja érinteni” – fogalmazott Czibere Károly, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Szeretetszolgálati Irodájának vezetője. Az idősotthonok esetében például olyan új rendszert vezetne be januártól a kormányzat, ami minőség szerint különböztetné meg a férőhelyeket. Jelenleg egységes a normatíva: férőhelyenként 770, jövőre az átlagos színvonalúak esetében 730 lenne, az emelt színvonalúak esetében ennél kevesebb, 615 ezer forint a költségvetési támogatás. Czibere szerint a tervezettel előidézhetik, hogy az ellátó intézmények visszaminősítsék férőhelyeiket. Csoma Áron, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Elnökségének szóvivője leszögezte: a 2006-os költségvetést illetően az egyházakkal nem történt érdemi egyeztetés. Kifejtette, a normatívák esetében 20 százalékos csökkenésről van szó, pedig idén is alultervezett volt a szociális szféra támogatása, ami miatt forráshiányra való hivatkozással többször is előfordult, ez év elején is, hogy az egyházi szociális intézmények nem kapták meg a normatívát, veszélybe sodorva ezzel gondozottak ellátását. A szociális törvénytervezettel kapcsolatos véleményét a négy történelmi egyház közös levélben juttatta el Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez. /Guther M. Ilona, Budapest: Fókuszban a magyarországi egyházak közfeladatainak támogatása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./
2006. január 24.
Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./
2009. július 28.
A közeledő választási bukástól való félelem közrejátszik abban, hogy az öndefiníciós zavarokkal küszködő MSZP legutóbb a határon túli magyarok felé nyújtotta ki kezét. Sőt az ugyancsak meghasonlott SZDSZ is újragondolná a kettős állampolgárság kérdését. Az MSZP-frakció külügyi munkacsoportja elképzelhetőnek tartaná a „külhoni magyar státus” törvénybe iktatását, fogalmazott Kozma József, az Országgyűlés külügyi bizottságának MSZP-s alelnöke. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke néhány hónappal ezelőtt, egy márciusi ungvári rendezvényen a magyar nemzet újraegyesítését a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség egyik alappillérének nevezte. 2004-ben Gyurcsány Ferenc kormányfő a népszavazás előtt kijelentette: „Nemmel szavazok a kettős állampolgárságra, a nemzetegyesítésre hivatkozó nemzetmegosztásra. ” Kovács László 2004-ban gyermeteg elképzelésnek nevezte, hogy egyetlen döntéssel több százezres vagy milliós magyar közösségek együtt váljanak magyar állampolgárrá. Ha az állampolgárság megszerzése egyszeri döntéssel nagy tömegekre vonatkozna, katasztrofális helyzetet idézne elő – mondta. Mintegy hárommillió embernek kellene biztosítanunk mindazokat az ellátásokat, melyek Magyarországon állampolgári jogon járnak – vélekedett Kovács László, az Európai Bizottság adó- és vámügyekért felelős biztosa. Annak idején Népszabadság Korózs Lajos, az egészségügyi minisztérium politikai államtitkárának kalkulációit idézte, amely 800 ezer ember áttelepülésére végzett számításon alapult. Eszerint az állampolgársággal járó juttatások – ilyen például a gyes, a gyed, a rokkantsági ellátás, a szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás, a nyugellátás – 161 milliárd forintos pluszkiadást jelentenek. A Népszabadságban pedig szivárogtattak a szocialisták: hatástanulmányuk becslései szerint mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, e személyek áttelepülése 95 milliárd forintos szociális többletköltséget okozna. Ez az összeg félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer ember esetén pedig 12 milliárd lenne. Eközben Gyurcsány Ferenc több megszólalásában is a következményekre figyelmeztetett, hangsúlyozva, hogy nem a pénzről van szó, de mégis: „ez az ügy pénzbe kerül”. A Times-nak adott interjújában pedig azt mondta: hogy a románok és a szerbek a kettős állampolgárság megadása után azt mondhatják a magyaroknak: „Mit akartok itt? Nem gondoljátok, hogy haza kellene mennetek?” Lendvai Ildikó, most az MSZP elnöke, 2004-ben, MSZP frakcióvezetőként egy televíziós műsorban azt mondta: a kettős állampolgárság nem megoldás sem a határon túli magyaroknak, sem Magyarországnak, mert egy tömeges bevándorlás összeroppanthatja az anyaország gazdaságát. Közölte azt is: egy felmérés szerint az erdélyi 18 és 35 év közötti magyar fiatalok közül minden harmadik kivándorolna Magyarországra, ha megkapná az állampolgárságot. „Ez egy második Trianon” – jövendölte. A kettős állampolgárság hívei számára hatalmas csalódással végződő népszavazás után a határon túli magyarok egy része megtagadásuknak érezte a szocialista ellenkampányt. Az SZDSZ most szintén rátalált a magyarokra. A 2004-es népszavazás idején viszont Eörsi Mátyás deklarálta, nemmel fog szavazni. Gusztos Péter, az SZDSZ akkori ügyvivője azt mondta, az igenek az erdélyi magyarságot kiszolgáltatott, kiszorítható helyzetbe hoznák. Fodor Gábor sem szerette volna alanyi jogon osztani a kettős állampolgárságot. Az atomizálódott SZDSZ új elnöke, Retkes Attila már azt mondta: az európai uniós példákat követve a kettős állampolgárság megadható bizonyos oktatási, kulturális kedvezményekkel, de egyéni kérelmek alapján, nem pedig alanyi jogon. /(HVG): Határon túliak: már nem riogat az MSZP, de vajon mit akar? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 28./
